A fénytengely alatt / fotó Zsitva Tibor
Keskeny pallón kellett átkelnie Apámnak, Csete György építésznek, amikor a hetvenes évek elején az orfűi Forrásházat és a paksi tulipános lakótelep épületeinek ornamentikáját tervezte. Az államszocializmusban élénk volt még az ötvenhatos forradalom emléke – hiszen csak 15 év telt el azóta! –, ezért nem csoda, hogy a hivatalos vonaltól eltérő magatartás, az elhajlásra utaló bármiféle kísérlet reflexszerűen vonta magára a hatalom figyelmét.
Kós Károlynál 1974-ben / fotós ismeretlen
Márpedig a Pécsi Tervező Vállalat ifjúsági irodájaként működő, csupa 30 körüli építészből álló csapat – akiknek Csete volt a mentora – a puha diktatúra tűrőképességének határait feszegette azzal, hogy elhagyta az általános, a többség által követett művészeti kánont (értsd: szocreál, modern, Bauhaus, posztmodern és társaik), és a fősodortól eltérő építészeti – szellemi alapon próbált épületeket tervezni. Miben állt az újdonság?
Le Corbusier Modular-ja mellett a magyar változat / Csete György rajza
A később Pécs Csoport néven emlegetett társaság követendő építészeti mintáért a régi magyar építész mesterek (Kós Károly, Lechner Ödön és mások) megoldásaihoz és a magyar népi építészethez nyúlt vissza. Ma ez talán nem tűnik különösebben forradalmi gondolatnak, de a hetvenes évek elején ez az irány nóvum volt, némelyek szemében skandalum, lázadás, elítélendő nacionalista elhajlás. (Egyebek mellett erről szólt a sajtóban 1975-ben lefolytatott ún. "tulipán-vita", amire majd egy másik bejegyzésben később visszatérek.)
A Pécs Csoport paksi "tulipános" lakótelepe főbenjáró bűnnek bizonyult / fotó Panyik István
1978-ban hatalmi szóval feloszlatták a pécsi társaságot, hogy az új irányzat nehogy forradalommá terebélyesedjen. Csete György, Jankovics Tibor, Oltai Péter, Nyári József, Deák László, Kistelegdi István, F. Kovács Attila, Blazsek Gyöngyvér különböző munkahelyekre szóródtak szét, de munkáik országosan ismertté tették őket. Előadásokra hívták és számos szövetségesre leltek: már nem lehetett a szellemet visszagyömöszölni a palackba.
A hetvenes évek elején, a magyar organikus építészet magja alig két tucat építészből állt, a társaság majd’ fele a Pécs Csoport tagja volt.
Aztán öt-tíz-húsz-ötven év alatt több száz építész zárkózott fel: az irányzat évtizedek alatt peremvidékről egyre inkább a fősodor irányába mozdult. Mára a politika számára is értelmezhető, többé-kevésbé nemzeti karakterű építészeti mozgalommá terebélyesedett.
A magyar organikus építészek fele avagy a Pécs Csoport tagjai a hetvenes évek elején, jobbról Jankovics Tibor, Csete György, Blazsek Gyöngyvér, Nyári József, Oltai Péter, Kistelegdi István, F Kovács Attila, Deák László / fotós ismeretlen
Csete György a Pécs Csoportnak volt a vezetője, jellemző volt gondolkodásmódjára, hogy elsősorban bajtársnak tartotta magát, aki egy a tagok közül. Inkább művész mint mérnök, széles műveltségű, a tervezésben kreatív, formaérzékeny, kockázatvállaló személyiség. Kevéssé volt gyakorlatias, szervező típus, és a legkevésbé sem volt akarnok, bekebelező karakter. Hiányzott belőle a taktikázás, a simulékonyság. Pécsi éveit (1971-1978) követően építészeti tervező irodában többé nem vállalt állást, csapata kényszerűen szétszéledt.
Lap a hagyatékból / Csete György rajza
Sem akkor sem később nem lett kvázi "saját" építészirodája, így nem juttatott munkalehetőséget másoknak, következésképpen nem támadtak tanítványai, hívei, szócsövei sem, akik a mester nagyvonalú skicceit kiszerkesztik és az időrabló mérnöki aprómunkát elvégzik helyette, a sajtót, a megbízásokat szervezik számára, ajánlják idehaza és külföldön, adják kézről kézre, és így tovább... Szakmai tekintetben a pécsi éveket követően magányos harcossá vált és az is maradt negyven éven át, haláláig.
1976 körül, amikor a "tulipános lakótelep" miatt tűz alá vették / fotó Brasnyó Klára
Nárcisz utcai lakásának nappalijában egy térdére fektetett A/4-es méretű iskolai rajztáblán tervezett, szerkesztett. Az utolsó lépcsőfordulóig mindent személyesen rajzolt meg, ő művezetett a helyszínen, kilincselt a hivataloknál. Rengeteg ideje elveszett, mivel nem voltak emberei, nem volt irodai háttere. Bár szándékkal és ötlettel bírta volna, épülete viszonylag kevés épült meg. Egyetlen munkatársa két évtizeden át Dulánszky Jenő szerkezettervező mérnök volt, aki a – Csete György által előszeretettel használt – hajlított faszerkezetek statikai tervezésében, kivitelezésben működött közre. (Legalább volt egy szakmabeli, akinek Csete néha a hátát nekivethette!)
Dulánszky Jenővel a Beremendi Megbékélés Kápolna előtt / fotó Csete Ildikó
A magyar organikus építészeti mozgalom kezdeteit sokan megírták, megkonstruálták, kőbe vésték. Ezek elérhetők és elolvashatók másutt, tanítják az iskolában. Ellenben
ha elsősorban a szemünknek hiszünk, az eredetre irányuló kérdés rögvest költőinek bizonyul.
Melyik Magyarországon megépült épületben öltött először elvitathatatlanul és kristálytisztán testet a magyar organikus építészeti gondolat? Semmi maszatolás, semmi bizonytalankodás, semmi sallang...
Forrásház Orfűn / fotó Panyik István
A szó szoros értelmében ez az épület valóban organikus – az orfűi népnyelv lényeglátóan gombának nevezi! –, az erdőbe belesimuló, a természetbe visszahúzódó, már-már láthatatlan entitás. Funkcióját tekintve ez egy ipari épület, egy szivattyúház, amely nem hasonlít semmire, amit épület-nek nevezünk. Forradalmi. Ritka az olyan építész, aki hasonlót mer és képes alkotni és ami meg is épül (ráadásul az államszocializmus kellős közepén!).
Mint egy eső után a fény felé törő rügy, gomba, idol...
– ki mit lát bele a Forrásházba aktuálisan... Ami azonban bizonyos: ez egy élő épület, ez a szó szoros értelmében élő építészet! A Forrásház a magyar organikus építészeti irányzat legelső megépült műremeke, a mozgalom origója.
A Forrásház mennyezete 1974 körül / fotó Panyik István
Csete György ismerte és tisztelte Le Corbusier, Frank Lloyd Wright, Alvar Aalto, Antoni Gaudí és más nemzetközi hírű mesterek zsenialitását, mindazonáltal saját építészetéhez Kóst, Lechnert és a magyar népi építészetet választotta zsinórmértékül. Az építészeten túli inspirációt pedig a fényben, a természeti formákban és a magyar hagyományban lelte meg.
Csete György fotómontázsa
Rendkívüli hatással volt rá az űrkutatás is, könyvtárának számtalan kötete foglalkozik űrhajózással, csillagászattal, úgy emlékszem, még csillagászati távcsövet is vásárolt. Naptárának tanúsága szerint 1969. július 20-án Nyugat-Magyarországra utazott, hogy az Apollo-11 Holdra szállásának osztrák tévéközvetítését élőben láthassa. A szűk egy évvel később papírra vetett Forrásház egyes megoldásai vonatkozásában azonosítható az éghez, a csillagokhoz, az űrrepüléshez való vonzódása. 
2016. július idusa Orfűn, Csete György halála után két héttel / fotó Csete Örs
Csete György magasra tette a lécet, az Orfűi Forrásházzal programot hirdetett. Ez az épület építészetének kvintesszenciája, életpályájának egy olyan felütése, amely megjeleníti mindazt, aminek bűvöletében még 46 évig alkothatott.
A bejegyzés szerzője Csete György Örs
© Csete Alapítvány, 2020.
Minden jog fenntartva! A szöveg vagy a fotók egészének vagy részletének továbbközlése, felhasználása kizárólag a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges: csetealap@gmail.com
